| Budapest | Bács-Kiskun | Baranya | Békés | Csongrád | Borsod-Abaúj-Zemplén | Fejér | Győr-Moson-Sopron | Hajdú-Bihar | Heves |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Jász-Nagykun-Szolnok | Komárom-Esztergom | Nógrád | Pest | Somogy | Szabolcs-Szatmár-Bereg | Tolna | Vas | Veszprém | Zala |
|
Szolgáltatók
Ajándék
Szolgáltatók
|
Meghívók: Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek- Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér és zubogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés, mennyire szeretlek! Tóth Árpád  “Minden tettemmel a boldogságod keresem, Napfényed leszek a legfagyosabb reggelen. Bús bánat idején letörlöm a könnyedet, Szürke hétköznapból varázsolok ünnepet.”   Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig" (Madách) "Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább. Az élet viharában te vigyázol rám. Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, S hogy megosztod az életed velem. " (Vörösmarty)    "Te vagy az egyetlen a földön, Akiért mindent megteszek, Veled életemet töltöm, Nem csak a múló perceket. Nem ígérek kincset, csillagot, Csak hű szívet adhatok, Érzem másé nem lehetsz, Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz." Goethe "Amikor megszólal az orgona zenéje, Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen, Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze, Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre. Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom, Melyet soha vissza nem kérek, Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged, Akkor is, ha megöregszünk, és Akkor is, ha már nem élek. " Ady Endre  Amit a szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt: amit a szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt: a szerelemre mondják belehal aki él de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér Mindig gondolj arra: Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.   Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, Hogy minden édes csókod, a számon felejtett. Immár csak akkor tenne igazán szépet, Ha örökre nekem adna Téged. ". . . a szerelmes Csillagot hordoz szemében: Annak nincs sötét s homály; Bár bolyongjon éj felében, Kedvesére rátalál." (Vörösmarty Mihály)  "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. " (William Shakespeare) " Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; A 'mennyit a 'szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. " (Vörömarty Mihály)  
"Szerelem:meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van reánk, mint nekünk őreá." (Paul Géraldy) "Tudom azt, hogy a világra Egy süt le melegen, S ez a nap nem fönn az égben, Hanem lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem. " (Petőfi Sándor)  "Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, Mint Nap havat, amit magába olvaszt. " (József Attila) "Most már egymásba fonódó tűzzel égünk, jóban, rosszban együtt. Egymásért teszünk, egymásért élünk. Valóságunkká váltjuk a legszebb álmot, s teremtünk magunknak jövőt, otthon, családot. " (Gábris J.)  "Előttünk áll a jövő, a titokzatos, Kitudja mennyi örömöt, gondot rejteget? Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk, S szerelmünk a boldogság felé vezet. " Jean Paul  "A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is." (Paulo Coelho) " Tégy örökké boldoggá engemet, Neked adom tiszta lelkemet, Légy hozzám kedves és türelmes, Mert együtt élni csak így érdemes." /Mennyasszony/  " Meghajtom magamat szerelmes szívedhez, Lehajtom fejem szerény életedhez, Életem öröme, vígságom legyen, S bánatunk, és fájdalmunk is közös legyen. " /Vőlegény/ "Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval, csak te, csak én örökké és holtodiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni!" (Stendal)  "Jó érezni azt hogy szeretlek Nagyon és egyre jobban Ott bujkálni a két szemedben Rejtőzködni a mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már Szemeimben élnek és égnek. S érezni azt, ha szép, veled szép És csak veled teljes az élet." Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek- Egyszer csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek. És éreztem:szívembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés:mennyire szeretlek!  "HOGYHA SZERETSZ ADD A KEZED S NE KÉRDEZD HOGY KI VEZET NE KÉRDEZD HOGY HOVÁ MEGYÜNK CSAK AZT KÍVÁND ÖRÖKRE EGYÜTT LEGYÜNK ÉN ESKÜSZÖM TÉGED SZERETLEK S EL NEM HAGYLAK MÍG A SZÍVEM DOBOG S SZÍVEM MAJD HA EL IS TEMETNEK A SÍRON TÚL IS SZERETNI FOG!"  "Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos egy ütemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül - szárnyak lettünk egymással." (Váci Mihály)  "Két szó. Milyen sokat jelent. Azért, mert az érzéseidet tükrözi. Nem nehéz megjegyezni. Olyan rövid és várom, hogy ejtsd ki. És igen, elhangzott az a két csodálatos szó, milyen jó érzés, És te mondtad ki. Olyan gyönyörűen, hogy a szemedben látszott a melegség. Szemedbe néztem. Olyan mintha egész életemben néztelek volna, De nem. Azt az áradó melegség a szívemből amit a szíved befogadott az okozta. Szemembe néztél, olyan kábult, szenvedélyes kifejezéssel, S ajkaidról leolvastam azt a két szót, hogy szeretlek szerelmem."  "Az en szívem sokat csatangolt, de most mar okul es tanul: Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul. "  "S idő állj meg egy pillanatra S ti rohanó percek várjatok, Amíg ők ketten esküt tesznek, Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek, Csak addig várjatok!"  Eldobtam mindent - íme, lásd, hogyha lehet szeretni mást. Kiér mindent százszor megadnál, ezerszer jobban önmagadnál. Kész vagyok meghalni miattad, hogy élj, hogy ne halj miattam. Ahogy hiszem, hiszed mutattad, ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad! Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.  "Ahova most elhívunk Láthatsz majd egy csodát Két boldog emberből Hogyan lesz egy család..."  "Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon, S édesanyád szivét marja a fájdalom, Mert azt hiszi, elviszlek messzire, S rajta kívül nem fog szeretni senki sem. Becsüld meg jól azt az aranykarikát, Mert cserébe hagytad el az édesanyád." (Ady Endre)  |
www.eskuvopiacmagazin.hu |
|
EsküvőPiac Információs Lap T: 06-70-364-1840, 06-70-361-5046 info@otthontar.com |
||
